Az erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

Én vagyok tornácod barátságos fedele

melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől

és gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,

Én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyen fekszel,

a deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája...

….koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:

Ne bánts!