Az ember társas lény.
Ez a régi mondás utal arra, hogy az ember közösségben él. Ismeretes, hogy az "embergyerekek" is kis csoportokban játszanak, ezáltal megtanulnak alkalmazkodni a másikhoz, követni a szabályokat.
Régóta halljuk, hogy világot robotok váltják majd fel, az emberi kapcsolatok eltűnnek, a szemlélyes érintkezéseket felváltja a virtuális élet.
Ki ne hallotta volna már az alábbi szavakat? Avatar, blog, online, valamint azt a bizonyos "e" szócskát, amely megváltoztatja a szavak jelentését, és bizonos mértékig természetesen a tartalmát is.
Elearning, e-mail. Mit is jelentenek ezek? Nagyvonalakban, a szakszavak és szakirodalom értelmezése nélkül, pusztán belegondolva a szavakba azt mondhatjuk, internetes, pontosabban elektronikus tanulás, levelezés. Miért jó? Az internet segítségével az információk pillanatok alatt eljutnak a célszemélyhez. Gondoljunk csak vissza, milyen nagy szó volt a telefon megjelenése? A posta... No, de haladunk a korral, folyamatosan fejlődünk.
Mert bizony, fentiek megjelenésével magunk is részesévé válunk a sokak által emlegetett információs robbanás világának. Miért is ne lennénk?
Ennyit bevezetőként. Talán érdemes megemlíteni még a mai nemzedéket, akik számára talán már most utópisztikus, amiről többen is írogatunk a neten. Ők kezdettől fogva lájkolják a netet, ismeretlen számukra az, hogy ne lenne a családban internet, és a legkülönfélébb médiumok. De ez így van rendjén. Azt gondolom, nem szabad lázadnunk azért, mert ők jobban tudnak valamit tőlünk. Sőt. Tanulhatnánk a digitális bennszülöttektől - ahogy azt Prensky írja a mai, d-generációról.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése