...Több levelezőrendszer is létezik az interneten. A cégek, munkahelyak nagy számban használják az outlook rendszert.
De még mai napig szép számban alkalmazzuk a freemail-t, mely erőfeszítéseket tesz azért, hogy embereit el ne veszítse. Ugyanakkor megjelent a citromail, vipmail vagy indamail, gmail, és még lehetne sorolni. Ezeken a levelezési programokon keresztül az emberek gyorsan válthatnak nagyobb mennyiségü információt, fel és letölthetnek tartalmakat egymástól. Az iskolák, főleg a felsőoktatás is szívesen adja közzé tananyagait ezeken keresztül.
Ahogy nő a levelezőrendszerek száma, ugyanezt a tendenciát tapasztalhatjuk a közösségi portálokkal kapcsolatban is. Csak, hogy néhányat említsek, ott van például a myvip, a faceboo, iwiw, hi5 és még sorolhatnánk. Felmerül a kérdés, miért fontosak ezek az oldalak? Az iwiw és társai során ismerősök keresik fel régi iskolatársaikat, ismerőseiket, kapcsolatba lépnek távolabbi rokonaikkal, így információhoz jutnak egymásról, arról, kivel mi történt a nagyvilágban, mióta nem látták egymást. Csúnyán fogalmazva azt is mondhatnánk, magunk köré gyűjtjük ismerőseinket. Sikkes, ha vakakinek minél több ismerőse van - ez nem újkeletű, gondoljunk csak a kapcsolati tőke elméletére -. A lényeg, hogy megtaláljuk azokat, akikkel igazán nem állunk napi kapcsolatban.
Aztán ott vannak a chat-ek. A chat lényege már, hogy ismeretlen emberek, különféle szobákon keresztül csevegnek a legkülönfélébb témákról. (Máskérdés, hogy néha milyen stílusban). A chathez hasonló jelentőségű az msn. A lényeges különbség talán az, hogy, legtöbb esetben azért ismerősökkel vesszük fel a kapcsolatot, és beszélgetünk - akr skyp-on keresztül.
Most, nem is olyan rég eljött egy újabb "csoda". A Twitter. A twitter egy olyan ismeretségi hálózat, ahol bár ismerősök is, de elsősorban mégis ismeretlenek lépnek egymással kapcsolatba. Rövid, 140 karakteres üzenetet küldhetünk az üzenőfalra, jelezve azt, mi is történik éppen velünk (éppen mosok, éppen készülök moziba menni...) Ezek az információk aztán megjelennek a követők oldalán is, így ők is tisztában lehetnek azzal, most épp mit teszek, vagy nem teszek.
Felmerülhet, miért is jó a twitter? És mi is az egyáltalán? Napló? Magányos emberek játéka? Nem. Ennél sokkal fontosabb, és lényegesebb oldala is van...
2010. december 7., kedd
2010. december 5., vasárnap
Twitter és ami mögötte van - Bevezetés
Az ember társas lény.
Ez a régi mondás utal arra, hogy az ember közösségben él. Ismeretes, hogy az "embergyerekek" is kis csoportokban játszanak, ezáltal megtanulnak alkalmazkodni a másikhoz, követni a szabályokat.
Régóta halljuk, hogy világot robotok váltják majd fel, az emberi kapcsolatok eltűnnek, a szemlélyes érintkezéseket felváltja a virtuális élet.
Ki ne hallotta volna már az alábbi szavakat? Avatar, blog, online, valamint azt a bizonyos "e" szócskát, amely megváltoztatja a szavak jelentését, és bizonos mértékig természetesen a tartalmát is.
Elearning, e-mail. Mit is jelentenek ezek? Nagyvonalakban, a szakszavak és szakirodalom értelmezése nélkül, pusztán belegondolva a szavakba azt mondhatjuk, internetes, pontosabban elektronikus tanulás, levelezés. Miért jó? Az internet segítségével az információk pillanatok alatt eljutnak a célszemélyhez. Gondoljunk csak vissza, milyen nagy szó volt a telefon megjelenése? A posta... No, de haladunk a korral, folyamatosan fejlődünk.
Mert bizony, fentiek megjelenésével magunk is részesévé válunk a sokak által emlegetett információs robbanás világának. Miért is ne lennénk?
Ennyit bevezetőként. Talán érdemes megemlíteni még a mai nemzedéket, akik számára talán már most utópisztikus, amiről többen is írogatunk a neten. Ők kezdettől fogva lájkolják a netet, ismeretlen számukra az, hogy ne lenne a családban internet, és a legkülönfélébb médiumok. De ez így van rendjén. Azt gondolom, nem szabad lázadnunk azért, mert ők jobban tudnak valamit tőlünk. Sőt. Tanulhatnánk a digitális bennszülöttektől - ahogy azt Prensky írja a mai, d-generációról.
Ez a régi mondás utal arra, hogy az ember közösségben él. Ismeretes, hogy az "embergyerekek" is kis csoportokban játszanak, ezáltal megtanulnak alkalmazkodni a másikhoz, követni a szabályokat.
Régóta halljuk, hogy világot robotok váltják majd fel, az emberi kapcsolatok eltűnnek, a szemlélyes érintkezéseket felváltja a virtuális élet.
Ki ne hallotta volna már az alábbi szavakat? Avatar, blog, online, valamint azt a bizonyos "e" szócskát, amely megváltoztatja a szavak jelentését, és bizonos mértékig természetesen a tartalmát is.
Elearning, e-mail. Mit is jelentenek ezek? Nagyvonalakban, a szakszavak és szakirodalom értelmezése nélkül, pusztán belegondolva a szavakba azt mondhatjuk, internetes, pontosabban elektronikus tanulás, levelezés. Miért jó? Az internet segítségével az információk pillanatok alatt eljutnak a célszemélyhez. Gondoljunk csak vissza, milyen nagy szó volt a telefon megjelenése? A posta... No, de haladunk a korral, folyamatosan fejlődünk.
Mert bizony, fentiek megjelenésével magunk is részesévé válunk a sokak által emlegetett információs robbanás világának. Miért is ne lennénk?
Ennyit bevezetőként. Talán érdemes megemlíteni még a mai nemzedéket, akik számára talán már most utópisztikus, amiről többen is írogatunk a neten. Ők kezdettől fogva lájkolják a netet, ismeretlen számukra az, hogy ne lenne a családban internet, és a legkülönfélébb médiumok. De ez így van rendjén. Azt gondolom, nem szabad lázadnunk azért, mert ők jobban tudnak valamit tőlünk. Sőt. Tanulhatnánk a digitális bennszülöttektől - ahogy azt Prensky írja a mai, d-generációról.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)